Sokszor mondtam már, hogy a szervezeted okos. Na, most is ezért van minden. Amikor először nekiugrasz és a lovak közé csapsz, mindegy, milyen terhelést adsz neki, ő reagál. Az edzés során elfárad, majd a pihenés során épül. És ha rendszeresen adagolod neki az újabb és újabb ingereket, fejlődik tovább. Közben viszont pörögnek a kerekek és gondolkodik: hoppá! Ez a fakír mindennap lenyom nekem 10 km-t, ha ma lenyomott, akkor holnap is le fog. Szóval ideje felvenni a kesztyűt: akkor én meg alkalmazkodom, haha! Fejlesztem a szívét, olyan tüdeje lesz, mint egy bivalynak, és már a 10.-re is felszalad egy laza suhintással. Oké, de mi van az erejével? Meg tudjon csinálni egy fekvőtámaszt? Áááá, minek? Úgyis holnap is csak futni fog!
Hát így. És ez most nem a futók cikizése, mert ugyanez a helyzet bármivel: megszokod és készen vagy, lehúzhatod a rolót. Mint egy kapcsolatban. Mindennap ugyanaz. Reggel felkelsz, munkába mész, ő belerúg a székbe, kiönti a kávézaccot, majd este bekapcsolja a híradót és eltesped a sörével, te elalszol a gyerek mellett esti mese után: mindig ugyanaz, ugyanúgy. Itt van fejlődés? Nincs! És itt a vége? Nem! Keress megoldást! Vigyél bele színt újra!
Az edzésben is. Ne adj esélyt a szervezetednek, hogy megszokja az edzést, amit csinálsz. Csinálsz, mert élvezed, és mert egyre könnyebb, hiszen egyre ügyesebb vagy. De ne engedd Magad becsapni! Ha valamit megszoksz, az már nem fejleszt: nem lesz tőle jobb alakod.
Csinálj mindent: fuss, túrázz, járd a természetet, biciklizz, eddz kézi súllyal, gumiszalaggal, kondigépeken, saját testsúlyoddal….. végtelen a sor. Egy a lényeg: el kell érned, hogy a szervezeted csak kapkodja a fejét: mivammá, megint egy újabb terhelés? Holnap lehet, hogy nem is ez lesz megint? Vááááá, akkor felkészülök minden eshetőségre!
A szervezeted pörög, Te pedig fejlődsz.
Nincs unalom, nincs megszokás. Gondolkodás van, és kitartás.
Aztán meg BOMBA ALAK
