Vannak dolgok, amikről azt hisszük, ismerjük, hiszen használjuk,
látjuk, élünk velük, amióta csak az eszünket tudjuk… mégis, ha vesszük a
fáradságot és elmélázunk felette, rájövünk, hogy fogalmunk sincs, mit
rejtenek magukban, hogyan készülnek és miért az a nevük, ami!
Egy próba: meg tudnád-e mondani, mi a különbség a barna színű, a
félbarna, a barna, a rozsos és a rozskenyér között? Meg ott van még a
graham, a fitness, a sokmagvas stb. kenyerek népes tábora. Melyik miből
készül? Mi van bennük? Miből mennyi?
Veszed, eszed minden nap,
meg is nyugszol, hogy akkor most adsz az egészségnek, hiszen (valamitől)
„barna” kenyeret majszolsz…csak épp a mérleg nem akar kevesebbet
mutatni?
Ugye hogy ugye?
Tegyünk csak rendet a fejekben, bár ez nem lesz egyszerű menet.
Le kell menni egészen a gyökerekig… ok, ha addig nem is, de a csíráig
mindenképpen. Ha szemügyre vesszük, miből áll a gabonaszem, érdekes
dolgok fognak a helyükre kerülni a fejedben, meglátod. Főleg ha eddig
csak a ’megérzéseid súgták’, hogy a „teljes kiőrlésű” meg a
„búzacsírával” feliratok valami pozitív dolgot jelölnek.
A két
legismertebb kenyérgabona a búza és a rozs. Ezeknek van szemtermésük,
pl. búzaszemet már mindenki látott - kívülről. Gyere, szedjük szét!
- Legkülső rétege a maghéj, amely több további réteget (a legfontosabb
ezek közül az aleuron réteg) takar. Ezek olyan szorosan simulnak
egymáshoz, mint a káposztalevelek vagy tapétarétegek. Valójában
előbb-utóbb össze is nőnek. Nos, a maghéj nem más, mint a korpa!
- Odabent, a rétegek alatt rejtőzködik a magbelső. Bizarr nemzetközi
nevén: endospermium. Mi meg ezt esszük. Ez adja a mag kb. 85%-át.
- A magbelső pedig a csírát foglalja még magába, ez teszi ki a maradék 15%-ot.
A XIX. század közepén a magyar malomipar forradalmi újításának
számított az a technológia, amivel a maghéjat (korpát) és a csírát
teljesen el tudták választani a magbelsőtől. Innentől kezdve nincs többé
korpa, csak „gyönyörű” fehér liszt. És a magyar kultúrában – sajnos –
presztízskérdésnek számított, ki ehet „csak” barnás árnyalatú korpás
kenyeret, és ki engedhette meg magának a hófehér kenyeret… Természetesen
a jóltápláltság, értsd: maga a POCAK is hozzátartozott a
státusz-szimbólumokhoz. (húúú!)
A rostok, vitaminok és ásványi
anyagok – minden, ami miatt a csíra és maghéj értékesnek számít – ki
lettek szűrve, ki lettek TILTVA.
…de miért?
Jogos a kérdés!
Azért, mert a maghéj sok rostot, cellulózt tartalmaz, ami
emészthetetlen az emberi szervezet számára (tehát ballasztanyag). …de
akkor az mégis miért jó?? Azért, mert jobban megdolgoztatja a
vastagbelet, fellazítja a bélfalon lévő lerakódásokat, több energiát
égetünk el, míg az emésztőrendszerünk birkózik vele, és kevesebb is elég
belőle, hogy jóllakottsági érzésünk legyen.
A GRAHAM kenyér
pl. ilyen. Durvára aprított korpás búzalisztből készül, és főleg
gyomorpanaszokkal (puffadás, bélrenyheség, székrekedés stb.) küzdő
embereknek ajánlják, mert fokozza a gyomor- és bélműködést.
Kereskedelmi szempontból viszont a korpa és csíramentes, fehér
búzalisztből készült kenyerek és péksütemények terjedtek el, hiszen
azoknak van legmagasabb kalóriaértékük, szénhidrát- és fehérjetartalmuk,
és szinte átsuhannak az emésztőcsatornán, békén hagyva a beleinket
(max. jól ráragadnak a bélfalra és bélredőkbe, eltömítve azokat). Be is
szokás velük zabálni, igaz? De jó ez így?
…folyt. köv. rövidesen. Ne menj messzire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése